Inter-Pet Állati Webáruház

A Caridina Japonica (Amano garnéla) tenyésztésének egy változata.

Elöljáróban szögezném le, hogy az alább leírt lehetséges módszer az Amano, és a hozzá hasonló lárva alakban kikelő garnélák tenyésztésének ez egy lehetséges módszere. A neves tenyésztők általában mind-mind egyedi módszert fejlesztettek ki, és az alapján szaporítják a garnélákat.

Bevezetés

Az Amano garnéla tenyésztése –mint tudjuk- igen nagy kihívást jelent minden garnélatartó számára. A fejlődési egy ciklusában ezeknek az élőlényeknek sósvizi környezetre van szükségük. A lárvaalakban kikelő garnélák tenyésztői rengeteg kísérletezés és próbálkozás után jutottak el az első eredményekig. A természetes közegben élő garnélák megfigyelése után rájöttek, hogy a lárva alakban kikelő garnélák a folyók, patakok sodrásával a félsós-, sósvizi környezetig “úsznak” ahol a fejlődésük utolsó szakasza végbe megy. A lárvák édesvízben néhány nap alatt elpusztulnak, fejlődésük megáll. Ebben a cikkben ismertetek egy módszert, amellyel otthoni körülmények között is megpróbálkozhatunk a garnélák ilyen jellegű szaporításával. Mindenek előtt sok-sok türelemre, odafigyelésre és aprólékos munkára lesz szükségünk ahhoz, hogy akár elsőre, akár sokadik alkalommal sikerhez jussunk. Az itt leírtak pontos betartásával elérhető, hogy a kikelt lárvák 50-70% életben maradjon, és általánosságban elmondható, hogy körülbelül 20-50% a felnőtt kort is eléri. Fontos tudni azonban, hogy a leírtak nem törvényszerűek, így természetesen mindenki a saját egyéni tapasztalataival tovább tudja fejleszteni a módszert, hogy minél több egészséges felnőtt Amano garnélát tudjon szaporítani.

Amikre szükséged lesz

Szerencsére az Amano garnélák tenyésztéséhez nem kell nagy anyagi ráfordítást végeznünk, hiszen alapvető eszközökre és kiegészítőkre lesz szükségünk. Az alábbi listában megtalálhatóak a szükséges felszerelések, anyagok.

- Egy kicsi (10 liter körüli) akvárium
- Néhány tiszta műanyag vagy üveg kancsó vagy tégely.
- Egy megbízható fűtő
- Szivacs szűrő légpumpával
- Fitoplankton (zöld víz - nem kötelező)
- Akvarisztikai tengersó
- Refraktométer, vagy egyéb a sósűrűség megállapítására használatos eszköz
- Körülbelül 9W teljesítményű világítás
- Sötét akvárium háttér
- Néhány jó minőségű, ivarérett Amano garnéla pár

Első lépés: A keltető tartály kialakítása

A keltető tartályunk egy nem túl nagy (10-20 literes) akvárium legyen, melynek  hátterét sötét színnel (lehetőleg feketével) burkoljuk. A sötét hatter segít majd a lárvákat észrevenni és a folyamatokat figyelemmel kísérni. A keltető akváriumba ne rakjunk aljzatot, csak néhány mohát, gömbmohát, vagy mohával benőtt kicsi tárgyat (mangrove gyökeret, lávakövet vagy az újabban egyre gyakoribb moha lapokat). A keltetőakváriumba továbbá helyezzünk el egy szivacsszűrőt, amelyet levegővel hajtunk. Lehetőleg felső pipával ellátottat válaszunk, ami a visszafolyó vizet az akvárium vízszintje felé juttatja. Ezzel biztosítjuk a vízfelszín folyamatos mozgását, így elegendő oxigén tud beoldódni a vízbe. Az akváriumban továbbá ajánlatos egy automata kis teljesítményű fűtő elhelyezése (10-25W), hogy az akvárium vizét folyamatos hőmérsékleten tartsa. A fűtőt állítsuk ugyanarra a hőmérsékletre, amelyen a tenyésztésre szánt garnéláinkat tartjuk. A növények természetesen nem túl nagy mennyiségben szükségesek, céljuk csak a búvóhely biztosítása a garnélák számára. Csak jó minőségű növényeket vásároljunk. Elhelyezhetünk még a keltető akváriumban a beállás időszaka alatt néhány kisebb almacsigát, hogy azok az esetlegesen jelenlévő hidrákat megegyék. A csigákat a tenyésztés idején vegyük ki, mert a később bejuttatott sómennyiség miatt elpusztulnának. A keltető akvárium felé helyezzük egy megfelelően erős világítást. Számoljunk körülbelül 0,75-1 Watt/liter fényerősséget. A világítás kezdetben napi 12 órát működjön, majd a lárvák kikelése után ne kapcsoljuk ki, működjön napi 24 órában. A keltető akvárium feltöltéséhez csak tisztított vizet használjunk, amelyben a szükséges ásványi anyagokat pótoltuk. Megoldás lehet az olyan fordított ozmózis szűrő használata is, amelyen akvarisztikai célra gyártott úgynevezett után sózó patron található. Lehetőség szerint a tisztított vízhez is adjunk garnéláknak szánt vízelőkészítő szert, amely tartalmaz D-Pantenolt és Isotinol-t. Az akváriumba ne helyezzünk olyan növényt, amelyet növénytápsóval tápláltak, mert óhatatlanul is felborítjuk a nitrát tartalmú vegyületek egyensúlyát. Réztartalmú szerek adagolása természetes tilos, és nem is szükséges bármiféle fertőtlenítő szert használnunk.

Második lépés: A pároztatás

Először is természetesen várjuk meg, amíg a keltető akváriumunk szűrése és vize beáll. Amennyiben a hőmérséklet az akváriumunkban és a keltető akváriumban azonos, abban az esetben kellő gondossággal szoktassunk át néhány garnéla párt a keltető akváriumba. Ehhez ajánlatos egy műanyag vagy üveg kancsó használata, amelyet körülbelül egyharmadáig  töltünk fel az akváriumunk vizével. A kifogott garnélapárosokat helyezzük a kancsóba, és apró lépésenként töltsük fel a kancsót a keltető akvárium vizével. A feltöltéskor egyszerre a kancsót a benne lévő akvárium víz egy negyedével töltsük fel, majd várjunk 5-10 percet, és ismételjük meg ezt a műveletet addig, amíg a kancsónk tele nem lesz. A megtelt kancsóból a vizet ne töltsük a keltető akváriumunkba, csak a garnélák helyezzük bele ezek után. A szoktatás alatt ügyeljünk a víz hőmérsékletére.
Ajánlatos egyszerre a keltető akváriumba 5-10 garnélát helyezni, hogy a megfelelő ivararány alakuljon ki. Nem minden esetben könnyű a garnélák nemét megállapítani, így viszont 5-10 garnéla esetében véletlenszerűen is párok alakulnak ki. Legtöbb esetben az 5-10 fős garnélacsapatban legalább 1-2 nőstény lesz, aki szaporodásra alkalmas.

Hím vagy nőstény?
A hímek általában közel fele akkorák, mint a nőstények. A kifejlett hímek nagyjából 3 centiméteresek, míg a nőstények 5-6 centiméteresek. A nőstények farkrésze általában szélesebb. A nőstények oldalán a második sor folt általában elnyúlt, míg a hímek második sor foltja szabályoshoz közelítő kör forma. Ideális esetben azonban a nőstények hasánál megfigyelhető nyereg, ami akár petéket is tartalmazhat. A nyereg gyakorlatilag a garnéla petefészke. A nyereg általában jól látható, ha petéket is tartalmaz.

A keltetőakváriumba helyezett nőstények a párzásra való felkészülés után feromon -t bocsátanak a vízbe, ami a hímeket párzásra készteti. A párzási időszak előtt jól megfigyelhető a hímek látszólag céltalan úszása a vízben, amikor is a párzásra készen álló nőstényt keresik. Amikor a hím garnéla megtalálja a párzásra kész nőstényt, akkor beindul a párzás. A megtermékenyítés után a lárvák általában sötétzöld színűek. Körülbelül 5 hét elteltével a nőstény petefészkében, a nyeregben a lárvák átesnek az első fejlődési szakaszon, és a nőstény elereszti őket.

Az ötödik hét közeledtével a lehető legtöbb figyelmet fordítsuk a keltető akváriumunkra. Amikor észrevesszük, hogy a nőstények elengedték a lárvákat, akkor a lehető leghamarabb vegyünk ki minden kifejlett garnélát a keltető akváriumunkból, és helyezzük őket vissza a fő akváriumunkba. A garnélák “lehalászásánál” nagyon óvatosak legyünk, hiszen az apró lárvák nehezen láthatóak. A sötét háttér segít észrevenni őket.

Harmadik lépés: A lárvák etetése

A lárvák etetésének messze legkényelmesebb módja a fitoplankton bejuttatása a keltető akváriumba. Az apró lárváknak apró eleségre van szükségük. A fitoplankton nem más, mint úszó algák egyvelege. Gyakran nevezik ezt zöld víznek is. A garnélák felneveléséhez tengeri fitoplanktonra lesz szükségünk. A fitoplanktont magunk is tenyészthetjük az akvarisztikai üzletekben erre a célra szánt eszközök segítségével, de megvásárolhatjuk fagyasztott formában is, melyeket legtöbbször tengeri gerinctelenek táplálásához árulnak. Fagyasztott fitoplankton esetében minden esetben csak teljesen kiolvasztott, az akvárium hőmérsékletét felvett eleséget használjuk. Nyilvánvaló, hogy legjobb tápanyagforrás az élő fitoplankton, ami nagyban megkönnyíti a garnélák nevelését is. Ha a fitoplankton adagolása vagy beszerzése nem lehetséges, akkor használhatunk a kereskedelmi forgalomban kapható bébi garnéláknak szánt eleségeket is. Ajánlott például a majdnem liszt szemcseméretűre őrölt magas spirulina tartalmú haleleségek etetése. Amennyiben a kapható eleség nem elég apró, akkor kávédarálóban őröljük tovább. Fitoplanktonnal vagy egyéb eleséggel is körülbelül 3-5 naponta kell etetni.

Negyedik lépés: A kikelés

A megtermékenyítés után, amikor a nőstényeken már jól látható a petefészek és abban a peték, akkor eltávolíthatjuk a hím garnélákat a keltető akváriumból, hogy a kikelés után azoknak az elfogására már ne kelljen időt fordítanunk. A nőstények etetése és gondozása a fejlődési időszak alatt könnyebb, ha nincsenek Mellette hímek, illetve kevesebben vannak.
A lárvák kikelése általában éjszaka megy végbe. Amint észleljük a lárvák kikelését, a lehető leghamarabb távolítsuk el a nőstényeket, és helyezzük őket vissza a fő akváriumunkba. A lárvák nagyon aprók, 1 mm körüli méretűek. Nem fog egyszerre több száz lárva kikelni, így a nőstények eltávolításánál nem lesz túl nehéz vigyázni arra, hogy a lárvákat ne fogjuk ki. Az apró pontok észlelését nagyban segíteni fogja a sötét háttér.

Ötödik lépés: A nevelés

A kikelés után az akvárium világítását napi 24 órában üzemeltessük. Tapasztalatok alapján a lekapcsolt világítási időszak alatt számos lárva elpusztul. Ez köszönhető annak, hogy a víz kémhatása (pH értéke) a világítási és sötét időszak alatt változik.
Természetes körülmények között a lárvák a folyók, patakok sodrásával a tengerig jutnak, hogy a sós környezetben tovább fejlődjenek. Ezt a változást kell szimulálnunk a keltető akváriumunkban. Később a már kifejlett kis garnélák visszatérnek az édesvízbe, és soha többé nem mennek a sósvizi környezetbe. A sós víz a felnőtt garnélákra nézve veszélyes.
Egyes tenyésztők a lárvák neveléséhez 17 ezreléknyi sósűrűséget javasolnak, míg mások 33-34 ezreléknyit. A sósűrűségre nincs pontosan leírt érték. Természetes környezetükben is változik a sósűrűség, hiszen a csapadék mennyiségével mind több vagy kevesebb édesvíz jut a tenger azon részébe, ahol a lárvák fejlődnek. A fejlődéshez szükséges környezet az úgynevezett brakk víz. Az általam leírt sósűrűség egy adott esetre vonatkozik. Mindenki saját magának fogja kitapasztalni, hogy pontosan mekkora sómennyiségre van szüksége a keltetéshez. Kiindulási alapnak azonban ajánlott az itt leírtak betartása. Kövessük figyelemmel a kikelő lárvák mennyiségét, valamint a kifejlődött apró garnélák számát, hogy pontosan tudjuk, mikor mennyi garnélánk kelt ki és fejlődött ki.

A sósűrűség beállításához készítsünk néhány liter tengervizet, aminek a sósűrűsége legyen 68-122 ezrelék között. A kész keveréket hagyjuk legalább 24 órán keresztül állni. A keverék sűrűségét aszerint válasszuk meg 68-122 ezrelék között, hogy végeredményként 17-34 ezrelék között mekkora sósűrűséget szeretnénk elérni. A 68 ezrelék sűrűségű sóoldatból 17 ezreléknyi sósűrűségű keltető vizünk lesz, míg a 122 ezreléknyiből 34 ezreléknyi sósűrűségű.

A sós vízről:

·         Soha ne használjunk egyszerű asztali sót, vagy bármely étkezési célra gyártott sót. Minden esetben kifejezetten tengervíz készítésére alkalmas, akvarisztikai célokra gyártott sókeveréket használjunk, melyet a legtöbb akvarisztikai kereskedésben kicsomagolva vagy kimérve is kaphatunk. Az akvarisztikai tengersó számos olyan nyomelemet, ásványi anyagot és egyéb összetevőt is tartalmaz, amelyre a sikeres keltetéshez szükségünk van, mert a tengervízben is megtalálható.

·         Használjunk higrométert, refraktométert vagy elektronikus eszközt a pontos sósűrűség eléréséhez.

·        A legtöbb akvarisztikai szaküzletben kaphatunk szűrt, tisztított vizet is, amit használnunk kell. Ha van rá lehetőségünk, akkor kérjük meg a szaküzlet alkalmazottját, hogy a megfelelő sűrűségű keveréket állítsa össze nekünk. A szaküzleteknek általában van digitális vagy manuális eszközük a sósűrűség nagyon pontos megállapításához. Ezek az eszközök rendszerint drágák, így a legtakarékosabb megoldás, ha a sósűrűség mérését a szaküzletre bízzuk.

·        A bekevert sós vizet hagyjuk 24 órán át állni. Ha lehetőségünk van rá, akkor egy porlasztó kő segítségével pumpáljunk levegőt az álló vízbe, vagy időnként keverjük át.

·        Figyeljünk a párolgásra. Az állni hagyott sóoldatunk víztartalmából a 24 óra alatt egy kis mennyiség el fog párologni, így az elpárolgott mennyiség arányában sűrűbb oldatunk lesz. Amennyiben nagyon pontos sósűrűség szintet szeretnénk beállítani, abban az esetben újra mérjük meg az oldat sűrűségét, és amennyiben szükséges hígítsuk.

A sós víz és az esetleges élő fitoplankton elkészítése ajánlott a kikelés előtti napokban elkészíteni. A kikelés várható napját a párzás dátumának feljegyzésével tudjuk meghatározni. A párzás napjától számítva körülbelül öt hét múlva fognak a lárvák kikelni.
Amikor a lárvák kikeltek, és eltávolítottuk a keltető akváriumból a felnőtt garnélákat, akkor elkezdhetjük a víz cseréjét a sósvizi környezet kialakításához. Ha a kikelés időpontjában még nem áll rendelkezésünkre a sós víz, akkor se használjunk olyan oldatot, ami nem állt 24 órán át. A lárvák néhány napig életképesek édesvízi környezetben is, így nem érdemes elkapkodnunk az oldat készítését. A víz cseréjéhez szívjuk le a keltető akváriumban lévő vízmennyiség felét. Egy külön edényben készítsünk egy keveréket, ami fele részben a fitoplanktont tartalmazó vízből, fele részben a sóoldatunkból áll. Amennyiben nincs fitoplanktonunk, abban az esetben ez tisztított friss vízzel helyettesítsük. Például egy 20 literes keltető akvárium esetében szíjunk le 10 liter vizet, majd azt pótoljuk 5 liter “zöld vízzel” és 5 liter sós vízzel.
Az elkészített fitoplankton és sóoldat keverékét fokozatosan adagoljuk az akváriumunk vizéhez. Az akváriumunk vize az eredeti vízmennyigét 24 óra alatt érje el. Tehát az elkészített keverékünket osszuk fel mondjuk nyolc részre, és egy-egy részt három óránként lassan töltsünk az akváriumunkhoz. Egyes tenyésztők a fokozatos adagolás lépését kihagyják, és azonnal félsós környezetet hoznak létre. Ez a módszer is vezet eredményekhez, így mindenki saját maga tapasztalja meg, hogy a fokozatos adagolás vagy az azonnali vízösszetétel változtatása előnyösebb a számára.

A keltetőakvárium vizének elkészítése után nincs más dolgunk, mint figyeljük, ahogyan a garnélalárváink fejlődnek. 3-5 naponta pótoljuk a lárvák által elfogyasztott eleséget. Általában 25-40 nap elteltével már kifejlett garnéláink lesznek. A kifejlődött garnélák úgy néznek ki, mint a felnőttek, csak kicsiben. A megfigyeléshez használhatunk olvasónagyítót, az segít az apró különbségek felfedezésében.

Hatodik lépés: Vissza az édesvízbe

A sósvizi környezetben töltött időszak alatt a lárvák kifejlődnek, és kész kis garnélákká nőnek. Az átalakulás előtt a lárvák nem nehezen úsznak, és a falakon, berendezéseken vagy a talajon nem tudnak járni. A kifejlett kis garnélák már nem lebegnek, úgy néznek ki, mint a nagyok, járnak a talajon vagy a berendezéseken. A lárvák színezete általában narancsos-pirosas, míg a kifejlett garnékák áttetszőek, szürkések, mint a felnőttek. Az átalakulás körülbelül 25-40 nap. A lárvák átalakulása nem egyszerre megy végbe. Néhány lárva korábban, míg néhány később alakul át. A már atalakult, kis garnéláknak nincs szükségük a továbbiakban a sósvizi környezetre, őket át kell helyezni édesvízbe. Az áthelyezés egyben aprólékos átszoktatást is jelent. Az átalakult garnélákat a keltetőakváriumból ki kell fogni, mert az átalakulásuk után a sós víz már árt nekik. A kifogásukhoz használjunk pipettát, vagy leszívócsövet.

A kifogott garnélákat helyezzük egy edénybe (kancsó, üveg vagy műanyag edény, nagyobb befőttes üveg stb.). Az üvegbe természetesen a keltetőakvárium vizéből töltsünk, majd napi 50% vízcserével szoktassuk őket fokozatosan édesvízhez. A lecserélt 50% víz természetesen tiszta és friss édesvíz legyen. Az átszoktatást 3-5 napig végezzük ezek alapján. A 3.-5. nap után az apró garnélákat behelyezhetjük a főakváriumunkba.

Az édesvízi környezetbe kerülés után a garnélák gyorsan fejlődnek. 16-17 hét alatt elérik kifejlett méretüket. Etetésük különösebb problémát nem okoz, hiszen ugyanazt az eleséget fogyasztják majd, amit a kifejlett garnéláinknak is adunk. Amennyiben a növekedésüket gyorsítani szeretnénk, abban az esetben magas fehérjetartalmú eleséggel dúsítsuk az eledelüket (pl. dekapszulált artémia peték).